Kezdőként szinte minden új inger eredményt hoz. Egy jobb étrend, egy strukturáltabb edzésterv vagy néhány hónap következetesség látványos változásokat tud elindítani. A fejlődés gyors, motiváló és viszonylag egyértelmű.
De van egy pont a fejlődésben, ahol a klasszikus tanácsok egyszerűen már nem működnek úgy, mint az elején.
Ugyanaz a rutin már nem hozza ugyanazt az eredményt. A teljesítmény kevésbé javul, az energiaszint kiszámíthatatlanabb lesz, és egy idő után megjelenik az érzés, hogy rengeteg energiát teszel a fejlődésed érdekében, mégsem történik akkora előrelépés, mint korábban. Ez egy teljesen természetes folyamat.
A szervezet ugyanis rendkívül jól alkalmazkodik, pont ez a fejlődésed alapja. Csakhogy emiatt idővel egyre kifinomultabb stimulusokra, tudatosabb terhelésre és sokkal jobb egyensúlyra van szükség ahhoz, hogy újra alkalmazkodásra kényszerítsd.
Más szóval: ahogy fejlődsz, a tested egyre „okosabb” lesz.
Ezért stagnálnak sokan annak ellenére, hogy fegyelmezettek és következetesek. Nem feltétlenül azért, mert rosszul csinálnak valamit, hanem mert ugyanazzal a módszerrel próbálnak tovább fejlődni, ami egy korábbi szinten még működött.
Pedig a haladóbb szinteken a fejlődés már ritkán a „keményebb” munkáról szól. Sokkal inkább a precízebb munkáról.
És itt jön az a rész, amiről kevesebbet beszélnek: a stagnálásból sokszor nem egy drasztikus változás mozdít ki, hanem néhány stratégiai finomhangolás.
A legtöbben ugyanis csak azt figyelik, mennyit teljesítenek.
Pedig legalább ennyire fontos lenne figyelni azt is, hogyan regenerálódnak.
Hiszen a fejlődés magasabb szinten már nem arról szól, hogy mindent még keményebben csinálj, hanem arról, hogy a megfelelő dolgot a megfelelő időben csináld.
Sokszor pontosan ez az, ami újra elindítja a fejlődést: nem a több munka, hanem a lekövethető rendszer.
→ A regeneráció az egyik legfontosabb teljesítményfaktor, mégis a legtöbben alábecsülik.