A következetesség nem ott dől el, amikor motivált vagy. Ott mindenki jól teljesít. Akkor dől el, amikor nincs kedved, fáradt vagy, és a kanapé objektíven jobb opciónak tűnik.
A legtöbben ilyenkor próbálnak „erőt venni magukon”.
Ez addig működik, amíg van lendület. Utána eltűnik. Nem azért, mert te változtál meg, hanem mert a motiváció ilyen jön - megy, nem lehet rá hosszú távon számítani.
A tested nem külön kezeli a „nagyon jó” edzéseket. Nem jegyzi meg, hogy most extra motivált voltál. Egy dolgot érzékel: kap-e rendszeresen ingert, vagy nem. Ha igen, alkalmazkodik. Ha nem, akkor nem történik érdemi változás.
Itt szokott elcsúszni a folyamat. Amikor az edzés hangulatfüggővé válik. Jó napokon megvan, rosszabbakon kimarad. Rövid távon ez ártalmatlannak tűnik, de hosszabb távon pont ez töri meg a fejlődést, mert nincs meg az a folytonosság, amire épülni lehet.
A működő megközelítés ennél egyszerűbb, de kevésbé látványos. Nem minden edzésnek kell kiemelkedőnek lennie. Kell viszont egy alap szint, amit akkor is tartasz, amikor nincs kedved, kevés az időd vagy nem ideálisak a körülmények. Egy rövidebb, visszafogottabb edzés ilyenkor nem visszalépés, hanem pontosan az, ami egyben tartja a rendszeredet.
Mert hosszú távon nem az számít, hogy néha milyen jól teljesítesz, hanem az, hogy mennyire tudsz jelen lenni a folyamatban.
Mert a következetesség nem látványos.
Cserébe működik.